Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szenczi Molnár Albert

(Szenc, 1574. aug. 30. - 1634. jan. 17?, Kolozsvár): zsoltárfordító, filológus, nyelvtudós.
Ősei székelyek; nagyapja, apja molnár volt. Tízéves korában kezdett iskolába járni szülőfalujában, majd két év múlva, 1586-ban Győrben tanult tovább. Még ez év őszén megkezdte első nagyobb vándorútját Felső-Mo.-on tíz diáktársával, gyalogosan v. vásári szekerekre kapaszkodva. Útja Gönczön ért véget, ahol Károlyi Gáspár szolgálatába szegődött, s nevezetes bibliafordításának
kinyomtatásánál segédkezett neki. Két év múlva Debrecenbe ment, s itt tanult tovább 1590-ig. Ez után néhány hónapig nevelő volt Kassán, majd hazatért s még 1590. nov. 1-én megkezdte kilenc évig tartó külföldi vándorútját. Előbb Wittenbergben, Drezdában és Heidelbergben, az akkori német protestantizmus legnevesebb iskoláiban tanult. Szűkös anyagi viszonyai miatt egyik helyen sem tudott véglegesen megállapodni. Hazulról kisebb összegekkel tudták csak támogatni, főúri mecénásra pedig nem tudott szert tenni. Állandó vándorlásainak - a tapasztalatszerzés vágya mellett - később is pártfogók, pénz, biztos egzisztencia keresése volt a legfőbb célja. Így jutott el 1593. máj. 5-én Strassburgba, ahol végre sikerült hosszabb időre (három év) megtelepednie; az egyik kollégiumban ingyenes helyhez jutott. A strassburgi egyetem a német humanizmus szellemi központja volt; itt számos tudóssal ismeretséget, sőt élete végéig tartó barátságot kötött. Közben elvégezte az egyetem alsó fokozatát, 1595. máj. 21-én baccalaureussá avatták. A következő évben a kollégium ev. vezetői kizárták a kálvinista Sz.-t, aki ismét vándorlásra, "bujdosásra" adta a fejét. Svájcot, majd Olaszo.-ot járta végig, felkeresve a nevezetesebb embereket: Genfben a neves idős francia reformátort és zsoltárfordítót, Théodore Bčze-t. Ez után ismét Heidelbergbe ment s itt további három évig tanult, ezúttal sokkal kedvezőtlenebb körülmények között. Állandó kollégiumi helyet nem kapott, s pénzt csak nehezen tudott szerezni alkalmi pártfogóktól, hazulról, könyvei eladásából. Számos neves humanistával ismerkedett meg, többek között Martin Opitzcal, a híres német esztétával és költővel, aki később Sz. révén került rövid időre tanárként Gyulafehérvárra. Az a szellemi légkör, amely itt az egyházi és világi humanisták, történetírók, filológusok között körülvette, későbbi írói tevékenységére is nagy hatással volt. Itt jelent meg első nyomtatott műve, az Ap o j t ég m at a...(Heidelberg, 1599) c. összeállítása is.
Anyagi gondjai azonban egyre súlyosbodtak, eladósodott, s ezért kénytelen volt 1599 őszén elhagyni Heidelberget. Mo.-ra tért vissza pénzt, támogatókat keresni és ismét egy nagyobb felső-mo.-i körutat tett. Jelentősebb anyagi támogatást két polgártól, a nagyszombati Asztalos Andrástól és a kassai Békési Jánostól kapott. 1600 febr.-jában ismét elhagyta hazáját és megkezdte második, tizenkét évig tartó külföldi tartózkodását. Ezúttal már nemcsak tanulni ment, hanem irodalmi terveinek megvalósítása, műveinek kinyomtatása végett is. Ennek reményében lett - egyéb foglalkozások mellett - Frankfurtban, a könyvkereskedelem központjában korrektor is. Három évi hányattatás után Altdorfban sikerült hosszabb időre megtelepednie egy neves humanista nyelvtudós, Conrad rittershausen támogatásával. Itt készítette el Elemente grammatica Latinae (Nürnberg, 1604) c. elveszett munkáját, valamint Dictionarium Latinovngaricvm, ill. Vngarico Latinvm c. művét (Nürnberg, 1604). az addigi latin-magyar szótárak terjedelmesek, nehezen használhatók voltak, magyar-latin szótár pedig egyáltalán nem is volt. Sz. ezt a szótárt a hazai iskolák latin nyelvi oktatásának megkönnyítésére szerkesztette, javított és bővített kiadásai a 19. sz.-ig használatban voltak. Az elkészült példányok közül többet - további anyagi támogatás reményében - mecénásainak küldött el, egy példányt személyesen vitt Prágába, Rudolf császárnak. Itt barátságot kötött Keplerrel, a híres csillagásszal is. Altdorfban 1606-ban fejezte be élete fő művét, Dávid zsoltárainak verses fordítását (Psalterium Ungaricum, Szent David királynac es prophetanac szaz ötven soltari, Herborn, 1607). A szoltárfordítás nevezetes előszavában elmondja, miért érezte szükségét a magyar psalteriumnak. Számos zsoltár verses fordítása hiányzik, a meglevők nagy része is gyarló verselésű és kezdetleges rímelésű; csak néhány zsoltár fordítása sikerült szépen, ezek között is a legszebbek Balassi Bálintéi. Sz. a maga zsoltárfordítását a "francia zsoltárok", Clément Marot és Théodore Béze fordításainak mintájára végezte el, mivel azonban franciául nem nagyon tudott, Ambrosius Lobwasser német fordításának "vezető zsinórját" követte. A "francia rhytmusok" "sokféle nemeit", a különböző szótagszámokat és a változatos rímelhelyezést pontosan utánozta, és sok esetben az eredetinek - magyar verselésben ekkor még elég szokatlan - jambikus lejtését is igyekezett visszaadni. Sz. ihletett, szép fordítása páratlan népszerűséget ért el, több mint száz kiadása van, s egyes darabjai máig élnek. Sz. zsoltárfordítását Moritz hesseni fejedelemnek ajánlotta, s egy példányt személyesen vitt el neki. Sikerült a művelt, tudománypártoló fejedelem állandó támogatását elnyernie, s ennek köszönhette életének legnyugodtabb hat esztendejét (1607-1612), amelyből négyet Marburgban, kettőt Oppenheimban töltött el. Ezekben az években sajtó alá rendezte a heidelb3rgi kátéból összeállított és fordított Kis Catechismus (Heidelberg, 1607) c. munkáját, Károlyi Gáspár bibliafordításának javított kiadását (Hanau, 1608., 2. kiad. Oppenheim, 1612), összeállította Analecta aenigmatica (Herborn, 1608) c. gyűjteményét, megírta Icon vere religionis (Augsburg, 1609) c. elveszett művét, elkészített egy magyar nyelvtant (Novae Grammaticae Ungaricae... Libri Duo, Hanau, 1610), és új kiadásban megjelentette szótárát, görög értelmezéssel kiegészítve (Lexicon Latino - Graeco - Hungaricum, Hanau, 1611), melyhez csatolva Dictiones Ungaricae... Latiné conversae c. munkáját is kiadta. Csupa tudományos, filológiai munka; annak számít a Biblia jegyzetes, különböző fordításokat egybevető kiadásának munkája is. E nyugodt évei alatt megnősült, német nőt (Kunigunda Ferinari) vett el (1611. okt. 8.). 1612-ben eleget tett magyar ismerősei sürgető hívásának és visszatért hazájába. Rövid tájékozódó utazás eredményeként Batthyány Ferenc dunántúli főúr szolgálatába szegődött. Rohoncon lett prédikátor s egy év múlva családját is Mo.-ra hozta. Nem sokkal később Komáromban lelkészkedett; de e pálya nem felelt meg neki (nem tudta "az ottvaló állapothoz alkalmaztatni magát"). 1614-ben Hanauban jelent meg Lusus poetici c. összeállítása. Ez év őszén elhagyta Komáromot: Erdélybe látogatott el, s megismerkedett Bethlen Gáborral, majd 1615 tavaszán családostul visszatért Németo.-ba. E harmadik külföldi tartózkodása kilenc évig tartott. Rövid ideig Ambergben segédtanító, majd 1615-től 19-ig Oppenheimban kántor volt. Itt adta ki 1616-ban Thuri Pál összegyűjtött leveleit Idea Christianorum Ungarorum sub tyrannide Turcica címmel. 1619-től 22-ig Heidelbergben élt, innen a harmincéves háború miatt kellett elmenekülnie: Tilly spanyol katonái megkínozták és mindenéből kifosztották. 1622-től 24-ig Hanauban tartózkodott. Az ezekből az évekből való kiadványai már más jellegűek, a kálvinista egyház szükségleteit elégítették ki; prédikáció-fordításokat adott ki - főleg a német Scultetus Ábrahám munkáiból -, Kálvin Institutiójának fordítását és saját imádságait Imadsagos Könyveczke (Heidelberg, 1620) címmel. 1624-ben Bethlen Gábor hívására végleg hazatért. Amszterdamba utazott (innen, mivel poggyászára várnia kellett, Angliába is átrándult), majd hajón Danzigba, végül Lengyelo.-n keresztül Kassára ment. Itt adott ki egy magyar prédikációgyűjteményt: Consecratio templi novi, Az az, Az Uyonnan felépíttetett Bekeczi Templumnak... megszentelésekor... tétetött Praedicatiok... (Kassa, 1625), valamint egy újabb saját munkát: Hivseges es idvösseges tanacz adás, Az olly Házasságról, melly két ellenkező Religion valo Személyec között leszen (Kassa, 1625). 1626 körül Kolozsvárra költözött, s élete végéit ott is maradt. Utolsó éveiről alig ismeretes valami. Naplóját, melyből korábbi életútja szinte napról napra követhető, csak 1617-ig vezette, s élete utolsó szakaszában csak egy nagyobb munkájáról tudunk: egy vallásos elmélkedésgyűjtemény fordításáról (Discursus de summo bono, Az legfőb jorol..., Lőcse, 1630). Úgy látszik, hogy vándorlásait most sem hagyta abba; 1628 júl.-ában Léván járt, 1633-ban pedig Debrecenmben Medgyesi Pállal találkozott, nyilván ezúttal is pénz, mecénás után kutatva. (Hogy milyen eredménnyel, az csak sejthető utolsó műve egyik helyéből, ahol azt írja, hogy az ember "a Summum bonum-ot, amelyet az urak kegyelmében keresett, meg nem szerezheti és az urak kedvében, gratiájában semmi igaz, teljességes, sem állandó nincs és bódog életet s igaz örömet sem adhat.") Szegénységben, elfeledve halt meg. Zsoltárfordításai, szótárai két évszázad folyamán nagyszámú új kiadást értek meg. Műveinek modern kiadásai: Sz. M. A. naplója, levelezése és irományai (kiadta Dézsi Lajos, 1898; a korábbi szakirodalom és Sz. műveinek bibliográfiájával); Sz. M. A. ismeretlen levelei (ItK, 1908 és Protestáns Szemle, 1935); szemelvények műveiből: A reformáció és ellenreformáció... írói (kiadta Incze Gábor, 1939). -

Magyar Irodalmi Lexikon. 3. kötet S-Z., 191-195.p.